Schweitzer (Noszik) - 55 éve hunyt el ALBERT SCHWEITZER

A XX. században kevés olyan emberrel találkozhattunk, akinek a neve annyi és annyiféle ember lelkének húrjait rezdítené meg, mint Albert Schweitzeré. Minden területen nagy ember volt. Nagy volt filozófusnak, teológusnak, nagy és igen eredeti, dogmáktól mentes teológus volt. Nagy volt művésznek is és művészettörténésznek is. Ha nemes hangú orgonán Bach-zenét hallgatunk, akkor kétszeresen, sőt háromszorosan is Schweitzerre kell gondolnunk: a művészre, az orgonák értő építőjére és Bach vitathatatlanul legigazibb újrafelfedezőjére. Ám ez önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy leírhassuk azt a mondatot, amellyel ezt a néhány gondolatot kezdtük. Schweitzer igazi nagysága nem tudós, nem filozófus vagy teológus voltában rejlett, hanem mélységes erkölcsös, páratlan humanitásában, ezrekre, százezrekre, embermilliókra kiható példájában, orvosi munkájában, amelyet hallatlan nehéz körülmények között, több mint fél évszázadon át végzett az Ogooué partján Gabonban. Lambaréné nem vetekszik tartósságban sem a piramisokkal, sem a felhőkarcolókkal, és mégis ércnél maradandóbb emléke egy valóban páratlan, utolsó leheletéig töretlen békeharcosnak. Így ilyen ember kortársának lenni már önmagának is nagy szerencse és nagy boldogság.

2020. szeptember 4-én 55 éve hunyt el ALBERT SCHWEITZER német orvos, polihisztor

Kivételesen sokoldalú tehetséggel megáldott ember volt; először is kiváló filozófus, aki Kant munkásságáról például terjedelmes könyvet írt. Jelentős eredményeket ért el a teológiai kutatások terén is, egy időben ő vezette a strasbourgi teológiai szemináriumot. Mivel pedig harmincévesen elhatározta, hogy élete hátralévő részét az afrikai őserdőkben tölti, orvosi diplomát szerzett. Ezenközben mérföldkőnek számító, 844 oldalas könyvet írt Bach zenéjéről, megalapította a párizsi Bach-társaságot, és persze rendszeresen adott orgonakoncerteket, hiszen avatott előadóművész volt. Mellékesen ő volt a XX. század egyik legnagyobb orgonaépítője.

S azután 1913-ban feleségével elhajózott Gabonba, és Lambarénében máig legendás őserdei kórházat épített fel. Azt követően haláláig jórészt azt vezette. Afrikai kórházát azonban többször el kellett hagynia. Az első világháború során például a franciák mint ellenséget hadifogolytáborba zárták, de később önszántából is többször visszatért Európába, hogy könyveinek megjelenésénél bábáskodjon, valamint orgonahangversenyeivel pénzt keressen afrikai missziója folytatásához. Egy ilyen útja során - 1939-ben - meghallotta Hitler egyik beszédét, mire az európai civilizációból azonnal visszamenekült az afrikai vadak közé, s egy évtizedig ki sem tette a lábát a békés vadonból.

Igazi nagy szellemhez illően halt meg őserdei kórházában. Előtte még megbeszélte barátaival a teendőket, kérte, hogy ne élesztgessék, hagyják békében meghalni. Kedvenc zenéjét, Bach műveit hallgatta hanglemezről, kézfogással elbúcsúzott barátaitól, majd békében meghalt. Halálakor tam-tam dobok adták hírül a nagy fehér varázsló halálát, sírja fölé egyszerű fakeresztet állítottak, azzal a felirattal, amely mindent elmond annak, aki meg akarja őrizni emberségét: "Albert Schweitzer". (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.