„Lelkünkben India úgy él, mint a csodák országa, az Ezeregyéjszaka mesés birodalma. Már amit felületesen hallottunk róla, az is olyan hátborzongatóan csodálatos és ellentmondásos. Például: Indiában sorra épülnek a modern gyárak, vízi és atomerőművek, de ezek kiásásához a földet tízezerszám nők hordják el a fejükön kis kosárban” – írja a kötethez írt utószavában Jánosy István.
Ebbe a csodálatos országba, helyesebben legendás múltjába vezeti olvasóit ez a könyv, a szanszkrit irodalom remekének, az ősi India valóságos enciklopédiájának első, a teljesség (a lényeg teljességének) igényével fellépő magyar tolmácsolása. Az első, lényegét tekintve teljes Rámájanát a nagyvonalú válogatás mellett makacs pontosság jellemzi. A rég múlt idők e tőlünk térben is távol eső remekműve egyszerre elevenné, hatásossá válik, gyümölcsöző kapcsolatba tud lépni a mai magyar olvasóval.
