A Raguel hét tanítványa hatalmas beavatási regény, a lélek tisztulási folyamatainak különféle fázisain vezeti át az olvasót. Szepes Mária e művében a hét típust, a hét bolygó karakterét formázza meg egy-egy emberi sorson át. Hét különböző utat vetít elénk, hét összetett próbát, amely után elérkeznek mindannyian a misztikus Mythenburg várába. „Mert ha minden elveszett is, megmaradt a Szentély, s hozzá vezet a beavatások útja. Valaki őrzi. Valaki, aki nagyobb náluk. Akinek ereje kitépte törékeny hajójukat a fellázadt elemek hatalmából. A Főpap. A Tűz Ébrentartója, Raguel. […] A nagy Zodiákus körben vándorló Nappal együtt utazott ő is. A kétezer-százötven évenként változó plátói világhónapok csúcsra kerülő vezéreszméjének felizzásával megzendült mindig ugyanaz a Kinyilatkoztatás a korszak nyelvére fordítva. A nevek, a jelmezek, a formák változtak a Kinyilatkoztatás körül, a lényege azonban azonos maradt; a hét csillagelv csak egymással szövetségben, egységbe zárultan harcolhat az emberért, az ég és a pokol e tragikus gyermekéért, hogy lenyűgözze, meghódítsa, felszabadítsa benne a saját erőit.”

Mythenburgba, Raguel vezetésével, a hét tanítvány jelenükből indulva visszahatol személyes múltjába. E múlt akadályait elgördítve a lélek mélyebb rétegeinek mitologikus-mágikus gyökereit tárják fel, végül eljutnak a lét alapszubsztanciáinak mozgató elemeihez. E lényüket alapvetően átrendező mélységi tapasztalatok után megújuló lendülettel indulnak útjukra, hogy elvégezzék azt a fontos feladatot, amelyet Raguel bízott rájuk.

Az író maga élete főművének tartotta ezt az „óriás eposzt”. Szepes Mária így vallott e nagyregényéről: „A Vörös Oroszlán faltörő kosként hatolt át világnyelvek falain. A Varázstükör tiszta képet ad a barna fasizmus őrületének valódi hajtóerőiről. S ez az óriás-eposzom, a Raguel hét tanítványa a mélymúlt eltemetett kultúráinak gyökereit ássa ki a felejtés súlyos iszaprétege alól, s későbbi évezredek szenvedélyektől, drámáktól izzó rejtélyeire vet vakító világosságot. De éles mentális fénytőrével áthasítja a XXI. század jövőnket borító lepleit is. Cselekmény-szökőárja feltárja holnapunk pusztító konfliktusait, azok gyógyító, megoldást kínáló módszereivel együtt.”

Szepes Mária Raguel hét tanítványa című regényét A Vörös Oroszlán egy gépelt változatának hátlapjára kezdte írni kézzel 1948-ban, s a végső változat 1977-ben készült el. E páratlan relikviát a Szepes Mária Alapítvány őrzi. Nem véletlenszerű e két, illetve a Varázstükörrel három mű összetartozása. Raguel könyve A Vörös Oroszlán és a Varázstükör ezoterikus regényének egyenes folytatása, mondhatjuk reinkarnációja.