Prágai utcák és éjszakák - 70 éve hunyt el EGON ERWIN KISCH

Prága, a Moldva-part aranyvárosa, nemcsak Husz János és Ticho Brache eszméinek fellegvára, nemcsak Mozart diadalainak színhelye volt – egyéb helyszínek is akadtak ott: árnyékos oldalak, sötét sikátorok, fekete éjszakák. Ezek legjobb ismerője a Bohemia helyi tudósítója, az ifjú Egon Erwin Kisch volt. A riporterkíváncsiság az ifjú Kischt nemcsak a szenzációs események. hírhedt bűncselekmények tetthelyeire űzte: gyakran megfordult „minden különösebb ok nélkül” a város gyanús zugaiban, a lebujok egyértelműen kétértelmű világában, aludt a hajléktalanok menedékhelyén, tutajozott a Moldván, komlót szedett – inkognitóban – a Zatec vidékén.

A Prágai utcák és éjszakák riport és tárcakötet a Gondolat Könyvkiadó 1974-ben Szenzáció! Szenzáció! címen megjelentetett gyűjteményének folytatásának tekinthető. E kötetben három riportkönyv válogatott írásait adjuk közre: a címadó kötet 1912-ben jelent meg, ezt folytatta Kisch egy év múlva a Prága gyermekeivel. Gyerekkorának és gimnazistaéveinek emlékeit idézik az 1920-ban kiadott Prágai kalandozások.

2018. március 31-én 70 éve hunyt el EGON ERWIN KISCH cseh újságíró, a híres "száguldó riporter". Prágában született, s a húszas évek közepén A száguldó riporter című könyvével szerzett nemzetközi hírnevet, ő lett a híres "száguldó riporter". Alighanem őt tekinthetjük a mai értelemben vett riporterek ősének, minden újdondász újságíró példaképének tarthatja. Pedig nem is szeretett száguldani; "Az újságíró ne száguldjon - vallotta -, szenteljen kellő időt az anyagszerzésre". S ő ekként is cselekedett, a száguldó riporter valójában lassan és megfontoltan dolgozott, s remekműveket adott ki a keze alól. Komoly hírlapíróként csak olyat írt le, amit maga is látott, álruhában járta a prágai éjszakát, együtt aludt a csavargókkal az éjjeli menedékhelyeken. Fiatalon még csak-csak megengedte magának, hogy kitalált történeteket adjon közre - a híres prágai kocsmában, a Kehelyben négy korsó sörért osztotta meg hallgatóságával fiktív újsághíreit, miszerint két részeg hullamosó a bonctani intézetből kilopott női holttestekkel keringőzött -, később azonban szigorúan ragaszkodott a tényekhez. Nemcsak szenzációs újságíró, de igen bátor ember is volt. Sajtóvitába keveredett például Hitlerrel, amikor felkutatta, hogy a Führer két helyen két különböző időpontot jelölt meg arra, mikor kapta első világháborús vitézségéért a Vaskeresztet. Nem kis bátorság kellett ahhoz sem, amikor szívós munkával leleplezte, hogy az öngyilkosságot elkövetett Redl ezredes nem a katonai szolgálat súlya alatt roppant össze, hanem homoszexualitása miatt zsarolták, s ezért kiadta az oroszoknak a Monarchia katonai titkait. A német nyelven író "száguldó riporter"-nek a XX. század sajnos sok véres témát adott, s ő ott is volt mindenhol, ahol lőttek. S a borzalmakról tudósítva talán emlékezetébe idézte a boldog békeidőket, amikor még Svejk kocsmájában pár krigliért terjesztette álhíreit, miszerint: emberevő cápa garázdálkodik a Moldva vizében. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.