Az ókori Róma elit testőrségét, a pretoriánus gárdát még Augustus hozta létre Kr. e. 27 körül a saját és a családja védelmére. Az idő előrehaladtával a pretoriánusok egyszerű védelmezőkből komoly politikai tényezővé nőtték ki magukat: császárokat emeltek trónra, vagy éppen taszítottak le onnan – utóbbiak közül talán Caligula és Nero a legismertebbek.
A római államélet középpontjába került pretoriánusok története, belső struktúrájuk, szervezeti ethoszuk, csoportdinamikájuk nemcsak önmagában érdekes (az ókori Róma történetének nagy és izgalmas szelete ez), hanem szerepük révén az előképei minden későbbi hasonló szerveződésnek, amikor az „őrzők” a helyzetükből kifolyólag valós hatalomra tesznek szert, és a hatalom formális birtokosainak is számolniuk kell ezzel – még ha többé nem is fajultak el a dolgok ennyire, mint Rómában.
A könyv részletesen bemutatja a pretoriánus gárda struktúráját, működését és szerepét, fegyverzetét és ruházatát, a pretoriánus szimbolikát (a Tiberius császárra utaló skorpió volt az egyik fő jelképük) és mindezek változását a több mint háromszáz éves történetük során, amely végére Nagy Konstantin császár tett pontot Kr. u. 312-ben, amikor is feloszlatta a gárdát.
A pretoriánusok mellett értelemszerűen a könyv főszereplői a római császárok is, akik egyszerre voltak parancsolói és túszai is a pretoriánusoknak. A könyv a mának is szólóan tanulságos és egyben részletes bepillantást kínál a római főhatalomért folytatott hatalmi harcokba, a római történelem legizgalmasabb epizódjaiba.
