Huszonegy kéziratban maradtak ránk a latin irodalom egyik legpompásabb alkotásának: Petronius Arbiter Satiricon-jának töredékei. A kéziratok tanúsága szerint a töredékek a Satiricon XV. és XVI. könyvéből valók. Ebből az adatból jogosan következtethetünk arra, hogy a munka szokatlanul nagy terjedelmű lehetett.
Sajnos, az idő mostohán bánt vele. Úgy fekszik ma előttünk, mint a görög és római szellemnek annyi más nagyszerű alkotása : romokban. De valamint a görög szobrászat mesterműveinek ránk maradt torzóin, úgy a Satiriconnak széthulló romjain is ott csillognak a mesteri kéznek, a ragyogó észnek s a pazar gazdagságában gyönyörködő, majd fenséges és szárnyaló, majd komoly és mély, majd derűs és játékos antik szellemnek félreismerhetetlen nyomai.
Ezt a pompás és a maga nemében a latin irodalomban egyedülálló munkát valójában azóta ismerjük jól, mióta F. Buecheler mesteri keze rendet teremtett ebben az össze-visszahányt kincshalmazban. Az ő úgynevezett nagy kiadásában (1862) a töredékek már meglehetősen világos rendben sorakoznak egymás mellé és illeszkednek az épségben megmaradt összefüggő részekhez.
