Szomorúan aktuális könyvet tart a kezében a kedves olvasó. A szomszédunkban zajló háborúban is fontos szerepet játszik az oroszországi Wagner-csoport, ez a 2014-ben alapított, de hivatalosan „nem létező” zsoldoshadsereg, amelyet az elmúlt nyolc évben igen sok helyen bevetettek már, Ukrajnától Szíriáig, Líbiától Közép-Afrikáig – ahogy azt a Kreml érdekei épp megkívánták. A Wagner-csoport tagjai között vannak bűnözők, kalandvágyó fiatal férfiak, és leszerelt hivatásos katonák. Nem rokonszenves hősök vagy szerencsétlen megtévelyedettek, hanem lelketlen zsoldosok. Nem érdekli őket, hova kell menniük, kivel kell harcolniuk. Teszik, ami a dolguk, amiért a fizetésüket kapják.
A könyv szerzője és voltaképpeni főszereplője, Marat Gabidullin ennek a Wagner-csoportnak egy kiugrott zsoldosa, aki arcával vállalja, hogy mesél mindarról, amit közvetlenül tapasztalt és amit közvetetten megtudott, elsősorban a szíriai háború évei során. Hogy miért érezte úgy, hogy „leteszi a fegyvert”, arról többféleképpen is beszél a könyvben, de talán akkor jár az igazsághoz a legközelebb, amikor elmeséli, hogy a hivatalos orosz statisztikák az „elhanyagolható veszteségekről” azért lehetségesek, mert a harcok zömét a zsoldosok vívják, még ha hivatalosan nem is léteznek.
