A kiváló szerb író, Dragan Velikic ravaszul megszerkesztett fejlődésregényének hőse, Rudi Stupar, vidékről Belgrádba, onnan a délszláv háborús katonai behívó elől Budapestre, majd Münchenbe, Hamburgba vetődik el önmagát keresve. Amikor csavargásai után hazaindul, a vonaton egy találomra vett könyvbe feledkezik, amely egy Európában kalandozó lengyel cirkuszi mutatványos életét követi, s közben felvillannak Rudi életutazásának állomásai. Miután a színészi pályáról eltanácsolják, egy karmester és egy színésznő rokkantsétáltatója és élettörténetének hallgatója, majd germanistaként alkalmi fordító a szerb Casablancává váló Budapesten, aztán áruházi raktáros Németországban, lelkes kutató, végül hullamosó. A felidézett vallomásokon, szüleihez fűződő ambivalens kapcsolatának és színész mentorának emléktöredékein rágódva keresi önnön igazi lényét, ennek metaforája az orosz ablak, a fortocska, amely rés az önvizsgáló visszapillantáshoz és egyben friss levegőt hozó egérút. Ahogyan a hazafelé tartó Rudi a vonaton felejti a könyvet, a történet váratlanul megszakad, s így nyitva marad előttünk a kérdés: A vargabetűk végén egy író lép elénk, a párhuzamos életek egybefoglalója? Vagy a történet megszakadásával egy beteg elme némul el?