Lehet teljes az ember, ha nem emlékszik a saját múltjára? A nyolcvanas évek elején a finn Markus Siltanen külhoni tudósítóként családjával Kelet-Berlinbe költözik. Vilját, a lányukat keletnémet eszmék szerint nevelik, ám a boldogságuk nem tart sokáig: 1989-ben leomlik a berlini fal, illetve a zárt politikai rendszerrel együtt a szülők harmonikus házassága is a végét járja. A család végül visszatér Finnországba, a lány gyermekkori emlékei pedig kezdenek a semmibe veszni. Az időközben nővé érett Vilja apja halála után egy köteg levelet talál, amelynek szerzője a titokzatos Margot – egy keletnémet nő, akivel a férfinak szenvedélyes viszonya volt a 80-as évek Berlinjében. De ki lehet a levelekben Gesztenye néven emlegetett kislány? Miért nem tért vissza az apja Németországba a mindent elsöprő szerelem kedvéért? Vilja elhatározza, hogy Berlinbe utazik és megkeresi az üzenetek szerzőjét. Ezzel megkezdődik a nyomozás a saját múltja után, amely nem várt fordulatokat tartogat.
A finn szerző egy fiatal nő identitáskeresését állítja a regény középpontjába, amely az emlékezet törékenységéről, a múlt megértésének szükségességéről beszél. Történetét egy olyan korszakba helyezi, amely nagyban befolyásolta Közép-Európa történelmét, így a magyar olvasók számára is különös jelentőséggel bír.
