Kevés uralkodóról írtak annyit és annyifélét, mint az orosz történelem e vitathatatlanul nagy alakjáról, Nagy Péter államszervező munkájának betetőzőjéről, a páratlan munkabírású, kemény kezű szervezőről, a művészetek, a felvilágosult irodalom bőkezű pártfogójáról, agyafúrt hatalmi cselszövények vagy talán gyilkosságok részeséről, a jobbágymunka kíméletlen kihasználójáról, a Pugacsov-lázadás könyörtelen eltiprójáról, a szerelmi kapcsolatairól már korábban is híres vagy éppen hírhedt asszonyról. Mert csupa talány és ellentmondás ennek a nagy és gyarló személyiségnek az élete.

Zoé Oldenbourg nagyszerű történelmi esszéjében biztos kézzel, szemléletesen festi meg a hátteret, a 18. századi Oroszország történelmét és társadalmi életét. Könyvében talán az a legizgalmasabb, ahogyan nyomon kíséri Nagy Katalin sorsát, ahogy bemutatja, kordokumentumokra támaszkodva, hogy miképpen lesz a csúnyácska, meglehetősen szegény és nagy és jelentéktelennek hitt kis német hercegnőből minden oroszok cárja, hogyan nő fölébe Erzsébet cárnénak, ennek a roppant életerőtől duzzadó, de korlátolt asszonynak, hogyan sepri félre útjából ravasz és erős, gyönge és együgyű ellenfeleit.