Hanák Péter írja Norbert Elias A civilizáció folyamata című alapművének magyar kiadásához készült tanulmányában: E könyvben a személyiségstruktúra átalakulása, civilizálódása nem független a társadalométól, hanem kifejezetten annak folyománya: az újkori centralizált államfejlődés, a nemzetté válás, a modernizálás megváltoztatja az egyén ízlését, szokásait, gondolkodását, az átalakult egyének új közössége viszont újjáformálja a társadalmi és állami rendet. A másik újítás, amelyet ma különösen időszerű kiemelnünk: az egyéni magánszférának és a közéleti hatalmi szférának, a „történelemalatti” köznapi életnek és a „magas” politikának, az időtlen kulturális műalkotásnak és a térhez, időhöz kötött politikai cselekvésnek minden elkülönülés, közömbösség és szembenállás ellenére meglévő szoros kölcsönhatása, ami nélkül sohasem teljes a történelem, sohasem reális a történetírás.
A módszer a Mozart-könyv esetében is azonos: a kultúrszociológus-történésztől a társadalomban élő zenész portréját kapjuk. Elias párhuzamosan vizsgálja a személyiségstruktúra és társadalmi közeg kölcsönhatását, változását, átalakulását. Mozart finoman megrajzolt képe szövevényes szociális kapcsolatrendszerének finoman megrajzolt háttere előtt jelenik meg. A mű alaptétele: Mozart halálát nem maga a máig rejtélyes kór okozta, hanem az, hogy nem vette fel a harcot a betegséggel, sorozatos csalódásai miatt feladta az életért folytatott küzdelmet.
