A frontról döcög hazafelé a vonat, szabadságos katonák ülnek rajta. Egyesek kártyáznak, mások háborús élményeik elbeszélésével szórakoztatják egymást. Köztük ül Joose Keppilä közlegény, de ő nem vesz részt semmiben. Még bajtársai előtt is titkolja, mi az oka kellemetlen közérzetének: vadonatúj, szép hosszú kötelet visel testére csavarva. A front mögött találta, s hogy valami haszna is legyen a háborúból, így akarja hazacsempészni, elkél otthon a ház körül. Ez aztán komikus és veszélyes helyzetekbe sodorja, melyek a legváratlanabb módon oldódnak meg. Kötetünk címadó kisregényének szereplői abszurd világban, groteszk szituációkban mozognak, s a történet egésze azt sugallja, hogy a háború az ember legértelmetlenebb, leganakronisztikusabb cselekedete.
A Tükörbe rajzolt nő hőse, Eino, a fiatal taxisofőr, vidéki fuvart kap: utasait, a már pityókás írót és az ugyancsak nem éppen józan mérnököt egy magányosan élő festőművészhez viszi. Különös kaland kezdődik, egy hosszú éjszaka, mely szeszélyes és váratlan fordulatokat tartogat a négy különböző emberből álló, véletlenül összeverődött társaság számára.
A Manilakötél huszonöt nyelven jelent meg, szerte a világon: filmet is készítettek belőle. A tükörbe rajzolt nő 1963-ban Sillanpää-díjat kapott.
