Mándy Iván válogatott levelezése - 100 éve született MÁNDY IVÁN

Valóban idegenkedett Mándy Iván a levelezéstől? Különbözik a próza- és levélírói nyelve? Nem szeretett különösebben irodalomról beszélni? Törődött az alkotásai sorsával? A külföldi megjelenéssel? Tényleg annyira szerették a pályatársai? Gyakran beszűrődött az élete a prózájába? Általában arról írt, ami a közvetlen környezetében történt? Tetőtől talpig úriember volt? Művész létére egyfajta civil magatartás jellemezte? Csak kávéházban, futballpályán, moziban érezte jól magát? Kizárólag Pest érdekelte, a vidék, a természet viszont hidegen hagyta? Zárt világban élt? Nem tartotta a kapcsolatot a rokonságával? A házasság megváltoztatta? Volt nagy szerelme a felesége előtt? A humora soha, még a legnehezebb években sem tűnt el?

Sok kérdés, sok sztereotípia - mindet mérlegre tehetjük Mándy most először kézbe vehető levelezését olvasva, amelyet Darvasi Ferenc bőséges, informatív jegyzetanyaggal és különleges fényképekkel ad közre.

2018. december 23-án 100 éve született Budapesten MÁNDY IVÁN író. A rossztanuló gyerekek példaképe lehet, mert bizony iskolai szereplésével nem nagyon dicsekedhetett. A gimnázium ötödik osztályából ki is maradt, s tanulmányait később sem folytatta, szegény édesanyja sosem bocsájtotta meg neki, hogy nem érettségizett le. Ahogy mondani szokás, az élet iskolájába járt, s bizony a Józsefváros, közelebbről a Mátyás tér és a Teleki tér környéke remek iskola egy mindenre kiváncsi ifjúnak. Ő pedig megfigyelt mindent maga körül, kivált persze az embereket, s megfigyeléseit remek stílusban papírra is vetette. 25 évesen már kisregénye jelent meg, s bár akkoriban pár évig még állásban is volt, az ötvenes évek közepéből kizárólag az írásból élt. Ha szerencsésebb helyre pottyantja a sors, milliomos sztáríró lehetett volna belőle, hiszen könyvei óriási közönségsikert arattak, különösen ifjúsági regényei voltak a gyerekek kedvencei - akik akkortájt még olvastak is szabadidejükben. Szinte évente megjelent egy-egy Csutak-könyve, amelyeket később tévéfilmekben is feldolgoztak. Hasonló sorsa jutott a Régi idők mozija című novellája is, amely egyben talán legismertebb alkotása. Jellegzetesen ironikus stílusban írt, s ő maga is kissé szomorkás ember volt. Talán mert vágyai és a kor, amelyben élt nem passzoltak egymással. Ő Krúdy-korában szeretett volna Szindbád lenni, ezért bánatosan élte meg, hogy sorra bezárták kávéházait, átalakították kiskocsmáit. Vele nem csak egy nagy író, de egy életforma is távozott. (Kalendárium Press)