Ajánlom ezt a könyvet Vilmosnak, akivel több éven át jártuk a logopédia rögös útjait. Volt néhány olyan mese is, amit közösen írtunk, mondatról mondatra: a könnyebb szavakat ő, a nehezebbeket én, esetleg egy mondatot ő, egy mondatot én. Vilmos iskolás, de már óvodáskorában tudta, hogy mi a közös célunk, és mindig igazi társ volt a cél elérésében.
Kívánom minden kollégának, hogy minél több olyan gyerekkel – teszem hozzá, szülővel is – találkozzon, aki, mint Vilmos, nem „alanya” a beszédjavításnak, hanem a logopédus igazi partnere.
Kedves Gábor, Szabi, Vilmos és Ti, többiek!
Használjátok ezt a könyvet, rajzoljatok, ragasszatok bele bátran! Legyen ez mindenkinek a saját mesekönyve!
Kedves Anyák, Apák és a gyerekkel foglalkozó más Felnőttek!
A logopédiai teendőkön túl nem kell mindent pontosan a könyv szerint tenni, inkább csak a szellemében. Ha jobb ötletetek van, használjátok!
De annak is örülök, ha ebből a könyvből kaptok ötleteket a gyerekkel való együttjátszáshoz.
Az volt a szándékom, hogy a logopédiai meséket mindenki, szülő, gyerek és kolléga használni tudja. Remélem, így is lesz." (a szerző)
