Lincoln és a bardo - 210 éve született ABRAHAM LINCOLN

Régóta várt regényével George Saunders, az amerikai irodalom nagymestere eddigi legeredetibb, legtranszcendensebb és legmegrendítőbb munkáját adja az Olvasó kezébe. A cselekmény egyetlen éjszaka alatt bontakozik ki egy temetőben, melyet egy káprázatos kórus hangjai beszélnek el: a Lincoln és a bardó olyan párját ritkító irodalmi kísérlet, amely csakis Saunders elméjében foganhatott meg.

1862 februárja. Épp csak kitört az amerikai polgárháború. A harcok most kezdenek igazán elmérgesedni, és az ország lakói lassan megértik: hosszú és véres küzdelem vár rájuk. Lincoln elnök tizenegy éves kisfia, Willie közben súlyos betegen fekszik a Fehér Ház egyik emeleti szobájában. Noha az orvosok azt jósolták, hogy felépül, Willie néhány nap leforgása alatt meghal és egy georgetowni temetőben helyezik nyugalomra. „Az én szegény kisfiam túl jó volt ennek a világnak – mondja az elnök ekkor. – Isten hazahívta.” Az újságok arról számolnak be, hogy a gyászoló Lincoln többször is visszatért egyedül a kriptához, hogy átölelje fia holttestét.

George Saunders eme történelmi tény köré szövi feledhetetlen történetét a családi szeretetről és veszteségről, amely kitör a valós, történeti keretek közül és egy vidám, ugyanakkor rémisztő természetfeletti dimenzióban folytatódik tovább. Willie Lincoln igencsak fura purgatóriumban találja magát, ahol a szellemek összejárnak, panaszkodnak, átérzik egymás szenvedését, veszekednek és a legkülönfélébb bizarr módokon vezekelnek bűneikért. Ebben a köztes állapotban – amelyet a tibeti hagyomány bardónak nevez – rettenetes küzdelem veszi kezdetét a kis Willie lelkéért.

A Lincoln és a bardó az emberi képzelet döbbenetes terméke, és igen bátor továbblépés a modern amerikai irodalom egyik legfontosabb és legbefolyásosabb alakjától. A merész forma, a nagyvonalú szellemiség, és a szív mélységeinek feltárása valóságos hitvallássá emelik ezt a művet, amelyben az író hitet tesz amellett, hogy a fikció képes őszintén és döbbenetes erővel megragadni olyan témákat, amelyek igazán fontosak számunkra. Saunders izgalmas új formát dolgoz ki, és ennek segítségével az élő és meghalt, a történelmi és kitalált személyek hangjának olyan kaleidoszkópikus, teátrális panorámáját közvetíti, melyben egyetlen időtlen, mély kérdés visszhangzik mindvégig:

Hogyan éljünk és hogyan szeressünk, ha tudjuk, hogy minden, amit szeretünk, elmúlik egyszer?

2019. február 12-én 210 éve született ABRAHAM LINCOLN amerikai elnök. "A megosztottság nem tartható fenn, úgy hiszem, ez a kormány nem tűrheti tovább, hogy az emberek fele rabszolga, másik fele pedig szabad legyen" - írta egy levelében Lincoln, a rabszolgaság elleni harc éllovasa, s mikor 1860-ban az elnöki székbe ülhetett, tett is róla, hogy Amerika megszabaduljon ettől a szégyentől. Nem volt könnyű dolga, a déli államok ugyanis Jefferson Davis személyében saját elnököt választottak maguknak, akit meg az északiak nem fogadhattak el, így az ország kettészakadt. Amint Lincoln mondta elnöki beiktatásakor: "Férj és feleség elválhatnak úgy, hogy akár sohasem találkoznak többé, de a mi hazánk különböző részei ezt nem tehetik meg". Az államok végül ismét egyesültek persze, előtte azonban egy súlyos polgár-háborúban kellett érvényt szerezni az örök emberi igazságnak, s a végső győzelmet Lincoln nem is érte meg, egy színházi előadás közben lelőtték. S bár Lincolnnak ma kultusza van az Egyesült Államokban, az igazság az, hogy teljesen átlagos képességű ember volt, "intellektuális csillogás nélküli férfiú", aki postamesterből lett elnök. Az amerikaiak túltengő önérzete szerint persze ezzel is csak azt bizonyítván, hogy az Újvilágban "jó szándékú emberek olyan feladatokat tudnak véghez vinni, amelyekhez az Óvilágban hősre volna szükség". (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.