Két fiatalember botlik egymásba hajnaltájt egy franciaországi kastélyszálló parkjában. Egyikük a tizennyolcadik század szülötte, s épp egy libertinus szerelmi románc nem mindennapi tapasztalatától megrészegülve keresi a hintóját, amellyel hazatérhet. Másikuk a huszadik század végéről való, s egy rovartani konferencián vetette be hódítási képességeit. Mindketten égnek a közlésvágytól, hogy elmesélhessék egymásnak erotikus kalandjukat. A kizökkent idő, de legalábbis az eltérő időérzékelésük azonban lehetetlenné teszi, hogy párbeszéd alakulhasson ki köztük, és a kíváncsiságuk is kielégülést nyerjen. Így aztán a szintén az úrilakban időző íróra hárul a feladat, hogy képzeletében egy kastélytető alá hozza a Veszedelmes viszonyok-at idéző gáláns „lovagi tornát” a modern kor párizsi intellektueljének „erkölcsi dzsúdójával”, valamint egy hol magyarnak, hol lengyelnek titulált, önmagától meghatódott cseh rovartanászt a szerelmi bánatában vízbe ugró újságírónővel. S miközben a technológia fejlődéséről, az emlékezetről és a felejtésről, az érzékiségről filozofál, élénk fantáziája a felesége álmaiba is beköltözik, minduntalan felriasztva őt pihenéséből.

Kundera első, francia nyelven írt regénye felejthetetlen és végtelenül humoros örömszöveg, melyet csakis lassan érdemes olvasni – a boldogság ígéretével!