„Istratinak hívják. Brailában született 1884-ben; apja, akit nem ismert, görög csempész volt, anyja román parasztasszony. Nagyszerű asszony, aki fáradhatatlan munkában töltött életét csak a fiának szentelte. De ő, bár nagyon szerette, tizenkét éves korában elhagyja; a kóborlás démona, vagy jobban mondva, az ismerni és szeretni vágyás hajtja. Húszévi bolyongás, rendkívüli kalandok, felőrlő munka, csavargás és szenvedés: égető nap tüzében, eső zuhatagában, fedél nélkül, űzve az éjjeliőröktől, betegen, szenvedélyektől marcangolva, nyomorban kínlódva – ez az élete. Megpróbál minden mesterséget. Volt pincér, cukrász, lakatos, bádogos, gépész, mechanikus, földmunkás, teherhordó, szolga, plakátember, címfestő, mázoló, újságíró, fotográfus… Egy ideig részt vett a forradalmi mozgalomban. Megjárja Egyiptomot, Szíriát, Jaffát, Bejrútot, Damaszkuszt, a Libanon vidékét, a Keletet, Görögországot, Itáliát…

Született elbeszélő, a keleti mesemondók fajtájából; olyan, aki meghatódik és megittasul saját meséin, annyira, hogy ha egyszer megkezdődött a mese, senki sem tudja, ő maga sem, egy óráig fog-e tartani vagy ezeregy éjszakáig. A kanyargó Duna végtelenje… Ez az elbeszélő zseni oly legyőzhetetlen benne, hogy levelében, melyet öngyilkossága előestéjén írt, két ízben megszakítja kétségbeesett panaszait, hogy két humoros históriát mondjon el életéből.” Romain Rolland