A Magvető és a Szépirodalmi Kiadó megbízásából kezdtem írókat és költőket fotózni. Majd barátaim között is egyre több költő portréját készítettem el: Géher Istvánt, Parancs Jánost, Deák Lászlót, Lázár Ervint és Lukács Sándort így örökítettem meg. Szerettem fényképezés közben beszélgetni az írókkal, miközben a technikára is kellett összpontosítani. Nem volt mindegy, hol állnak a lámpák, szerettem a szórt fényeket, kerültem a kemény árnyékokat adó közvetlen világítást.

A fotóportrékon egyfajta eszköztelenségre törekedtem, ahol a nagyon érzékenyen megörökített arc dominál, látványos kellékek nélkül. Egy kivárt, elkapott pillanatot örökkévalóvá tenni. Kevéssel sokat mondani – az írók, képírók jól tudják, a legnehezebb.