Klim Szamgin élete - 150 éve született MAKSZIM GORKIJ

Gorkij művében a cári Oroszország utolsó évtizedeinek összetett anyagát dolgozza fel, keresztmetszetét adja a forradalom előtti orosz társadalomnak. A regény főalakja Klim Számgin, akinek életében mindazok a szálak kereszteződnek, amelyek át- meg át-szövik és mintájukkal kirajzolják a régi világ képét, azét a világét, amely végül is összeomlik. Klim Számgin negyven évig éli célját vesztett és hanyatló életét ebben a világban, a régi orosz élet sajátságos, fojtott légkörében, a kupolás Moszkva és a havas Pétervár díszletei között.
Társai národnyikok, a vidéki orosz intelligencia, moszkvai diákok és diáklányok – és végül forradalmárok. Mindez egyre élesebben tükröződik vissza az elmúló osztály fiának tudatában, egyre világosabban és egyre elviselhetetlenebbül. Mély, szimbolikus értelme van a mű befejezésének. Klim Számgin éppen abban a pillanatban hal meg, amikor megsemmisül a szürkeségnek és ködnek régi Oroszországa.

2018. március 28-án 150 éve született MAKSZIM GORKIJ orosz író. A Gorkij felvett neve, eredetileg Peskovnak hívták, s talán azért választotta magának a Keserű jelentésű szót, mert fiatalon bizony sok keserűség érte. Rendkívüli szegénységben nőtt fel, családjával egy kicsiny pincelakásban lakott, s hogy valami élelemhez jussanak, az iskola után csatornákban és szemétdombokon guberált. Emiatt persze sok megaláztatás érte, iskolatársai kiközösítették, még a padban sem akartak "egy csatornapiszkáló mellett ülni". Nem is végezte el iskoláit, s annak ellenére, hogy már gyerekként tüdőbaj kínozta, dolgoznia kellett. Számos mesterséget kipróbált, volt gőzhajón mosogatófiú, tanonc egy ikonfestő műhelyében, inas egy cipőüzletben, de sehol sem volt maradása. Elkeseredésében még öngyilkosságot is megkísérelt. Nem lett volna csoda, ha sok honfitársához hasonlóan ő is a vodkához menekül nyomora elől, de ő másfajta bódulatot keresett, s rákapott a könyvekre. Olvasmányélményei tették íróvá, bár amint egyik későbbi rajongója, Stefan Zweig írta: "igazi olvasókönyve az országút, igazi vezetője a belső géniusz, mert Gorkij költő volt, még mielőtt bármit olvasott volna, és művész, mielőtt a helyesírást megtanulta volna". A Zweig által is említett őstehetség süt át minden írásán, ezért lettek művei, az Éjjeli menedékhely, Az anya, vagy a Jegor Bulicsov világszerte nagyrabecsült olvasmányok. Ö pedig a világirodalom emberként is leginkább tisztelt írója. Szinte nem volt kortársa, aki ne szerette volna, egyaránt rajongással írt róla G.B. Shaw és Louis Aragon, Romain Roland és Bertolt Brecht, Ady Endre és Kosztolányi. Az általános szeretet okát talán Tolsztoj fogalmazta meg legjobban: "Ön jó ember, pedig megengedhetné magának, hogy rossz legyen". (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.