A múlt századbeli betyárélet egyik érdekes szála szövi át a Jószerencse malma, Ioan Slavici (1848-1925) legismertebb regényének cselekményét. Szülőföldjének, az Arad környéki Hegyaljának rengetegeibe, szakadékokkal, vízmosásokkal barázdált dombos vidékére vezet el ez a szál, a ridegen makkoló kondákat hajtó-őriző, némileg még az ősi pásztorkodás életformájába zárt erdei emberek világába. Ghitának, a regény főhősének az az ötlete támad, hogy közöttük keresse boldogulásának útját, s a könnyű meggazdagodás igézetében attól sem riad vissza, hogy kockára tegye maga és családja becsületét. A cselekmény izgalmas és tragikus fordulatait kiélezett lélektani helyzetek teszik még érdekesebbekké, és a végkifejlet kibontása már a modern realista prózairodalom elidegenítő, katarzist kiváltó hatását sem nélkülözi.
Izgalmas, váratlan fordulatokban bővelkedő s végül tragédiába torkolló történet ez azóta nyomtalanul eltűnt emberekről: mindenre elszánt, rablóbandát szervező számadóról, reménykedések és rettegések között őrlődő útszéli fogadósról s annak szép feleségéről, akit végül is halálba kerget férje pénzsóvársága és gyávasága.
