Ivan Gyenyiszovics egy napja - 100 éve született ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN

Valahol a távoli sztyeppén az utolsó sztálini évtized elején egy fogolytáborban élt az „ismeretlen” Ivan Gyenyiszovics Suhov; az ő egyetlen napjának részletes krónikája az immár világhíres kisregény. Egyetlen teljességgel szokványos napjáé, amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át… A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor. Vagyis tengeti a tábor a maga emberlét alatti életét, melynek inkább csak a külsőségeit szabályozza az őrség, valódi törvényeit a sajátos fogolylét alakítja, amely ugyan sokszor kegyetlen, mégis emberarcúbb, mint a személytelen világ, amely ide küldte őket. A látszatra jelentéktelen, epizódszerűen és időrendben egymásra következő események nem pusztán – epikai értelemben – illusztratív értékűek és funkciójúak, hiszen Szolzsenyicin minden, apró-cseprőséget megjelenítő mondata magában hordozza a műnek is koherenciát adó legnagyobb borzalmat jelentő mondandót: a végeérhetetlen rabságban megáll az idő, egyszerűen nincs is már jelentősége, értelme. S hogy ebben a szigorúan időszerkezetű elbeszélésben a túlélésre összpontosító hős és fogolytársai számára ennyire megszűnhet az idő fogalma, ez az ellentmondás hordozza igazán a regény valódi jelentését: a diktatúra embertelenségét, a kegyetlen tekintetnélküliség következményeinek látleletét. A hétköznapi szenvedés ábrázolásakor az író nem infernális kínokat jelenít meg, „csupán” leírja az ötdekás zabkásaadagokért folyó közelharcot, a darabka szalonnával megvesztegethető brigádparancsnokok részrehajlását, az életben maradáshoz minimálisan szükséges feltételek megannyi részelemét és a túlélés egyéni manővereit, a rabok szívszorítóan leleményes ügyeskedését. Eszköztelen, ám markánsan rideg realizmussal szól tehát az író egyetlen napról, amely magában hordozza az ártatlanokra kiszabott büntetésidő végtelenségét, így mondva ítéletet minden megalázó, személyiséget megnyomorító, életet ellehetetlenítő diktatúrára.

A kisregénynek – tagadhatatlan irodalomesztétikai értékén túl – dokumentumjelentősége is van, hiteles híradás az ötvenes évek szibériai lágereiről.

2018. december 11-én 100 éve született ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN orosz író. Egy interjújában azt mondta, az írónak használ az, ha az élet egy kicsit megforgatja és sokfajta élményhez juttatja, ám az ő esetében kicsit túllőtt a célon a sors. Míg a mi - most már örökké halhatatlan - írónk, Kertész Imre a náci haláltáborban szerzett életre szóló élményeket későbbi irodalmi tevékenységéhez, úgy az orosz író a sztálini lágereket járta meg, s ő is összeszedett egy Nobel-díjnyi tapasztalatot. 1945-ben kapott nyolcévnyi kényszermunkát, amiért egy magánlevélben tiszteletlenül írt Sztálinról, s miután csodák csodájára túlélte a lágerek poklát, még kazahsztáni kitelepítéssel is vezekelnie kellett bűneiért. Világhíres regényeit már rabsága alatt írni kezdte, persze csak fejben, hiszen papírja, ceruzája nem volt, de bizonyos értelemben addig volt jó, míg le nem írta gondolatait, mert abból megint csak baja lett. Ivan Gyenyiszovics egy napja című műve ugyan a zűrzavaros hruscsovi enyhülésben véletlenül megjelenhetett, de csakhamar be is tiltották, s attól fogva csak külföldön publikálhatott. Csak rontott a helyzetén, hogy 1970-ben megkapta a Nobel-díjat, miután pedig megjelent Nyugaton a Gulag-szigetcsoport című világsikerű könyve, megfosztották állampolgárságától, és kiutasították hazájából. Ezt követően külföldön élt, egy hatalmas vermonti birtokon, mert az annyira emlékeztette a mindenek ellenére szívének oly kedves Szibériára. 1994-ben költözött haza, s ott érte a halál 2008 augusztusában. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.