Isten hajléka

A templomok, melyeket a keresztény hívők építettek maguknak, nem kizárólag az istentisztelet helyei. Már kezdettől fogva kifejeztek - akár szerkezetükkel, akár a helyszínük megválasztásával - transzcendens gondolatokat és szellemi tartalmakat is. Az egyházi épületek így jelképes jelentőséget nyertek.
Hiába terjed szerte a világon a materializmus, a keresztény templomok változatlanul vonzzák a híveken kívül a turistákat és a történészeket is.
Edward Norman történeti áttekintése tudományosan megalapozott, ugyanakkor világos és közérthető munka, melynek hatását nagyban fokozza a gazdag képanyag.
Az olvasó nemcsak olyan ismert épületekkel találkozhat itt, mint az isztambuli Hagia Sophia vagy a párizsi Notre-Dame, hanem olyan eldugott
kincsekkel is, mint egy missziós templom Latin-Amerikában, vagy egy portugál barokk szentély az indiai Goában.
A szerző könyvét elsősorban templomba (gyakran) járó embereknek szánja, hogy könnyebben értelmezhessék azt, amit láthatnak szerte a világon, ahol csak a régi építmények megmaradtak. Ahol lehet, ott persze rámutat a történelmi aspektusokra is, ám a szemlélőre ezek nyilván jóval kevésbé hatnak, mint az építészeti és a díszítő stílus.
A templom tehát nem pusztán épület, hanem egy lelkiállapot is. Ha tehát megvizsgáljuk egynek-egynek a szerkezetét, akkor egy önmagában láthatatlan valóság tárgyi nyomait kutatjuk. Nem a hit lényegével találkozunk, hanem csupán annak tökéletlen visszfényével. Ám így is megérezhetünk valamit abból az isteni dicsőségből, amely a keresztények hite szerint mindnyájukra vár az öröklétben.