Ishi, az utolsó vadember

Hogyan viselkedik egy vadember, ha azt javasolják neki, vegye igénybe a sápadtarcúak fürdőszobáját? Fürdés után fölmossa a kőpadlót, a törülközőt pedig, csinosan összehajtogatva, a tartójára teszi. A vadember egyébként mérhetetlenül szelíd: tartózkodóan mosolyog, holmijait szép rendben tárolja egy ládában. Fizetésével takarékosan bánik. Alkoholt nem fogyaszt. És egyáltalában: van benne emberi tartás, méltóságérzet.

A nagy amerikai etnográfus, Alfred Kroeber özvegyének könyve sok tekintetben remekmű. Indián néprajzi adatait könnyedén adja elő, a népirtás borzalmait őszinte fölháborodással. De ami ebben a híres könyvben a legvonzóbb, az Ishi, az utolsó észak-amerikai "kőkori indián" emberi portréja. Egy szeretetre méltó öreg indiáné, akit halála után fehér barátai megsirattak, egy rejtőzésben töltött magányos életé, amely végül a kaliforniai Oroville városka vágóhídján torkollik a huszadik századba.