Amikor 1963-ban a Royal Shakespeare Company Budapesten járt, a Lear király végén a színészek között megjelent egy alacsony, vörös hajú, kopaszodó férfi, a rendező Peter Brook is. A reveláció számba menő előadást hatalmas ovációval fogadó közönségnek kétsége sem lehetett afelől, hogy a XX. század egyik legnagyobb rendezőjével van szerencséje találkozni. Ezt az érzést csak megerősítette az újabb vendégjáték alkalmával látható Szentivánéji álom.
A kivételes tehetségnek született Brook ebben a könyvében részben tényszerű, részben szellemi önéletrajzát bocsátja az olvasó elé. A színház számára több mint intézményesített művészet; olyan közeg, amelyben az emberi kapcsolatok szüntelen tökéletesítésének, a „mélyebb”, az elemi valóság, tehát maga a létezés igazi megismerésének a lehetősége kínálkozik.
Az Időfonalak egy nagy művész vallomása, s egyben izgalmas bevezetés a színház világába.
