A szerző a brazíliai őserdőket járva, a Felső-Uatuma vadonából jön legényeivel, Abilióval és Juannal. Parintinsba igyekeznek, hogy onnan – hajóval – a Tapajos menti Ford-ültetvényre utazzanak. A Cararassu mocsaras, ingoványos területére érve kiderül – a hajó már elment. Molnár Gábor legényeit előreküldi, csónakon. Ő maga Cararassuban marad, mintegy húsz-huszonöt főnyi tupi indián társaságában. Húsz napot tölt itt, ennek az időszaknak a története ez a kalandos útleírás.
A szerző barátságot köt az indiánokkal. Megfigyeli életmódjukat, szokásaikat, ismerkedik mitológiájukkal. Az indián hitvilág számos szép története idéződik fel a könyv lapjain.
S amint a cím ígéri, horgásztörténetekkel is szórakoztatja olvasóit Molnár Gábor. Beszél a több mázsás, bronzvörös piraibákról, az édesvízi szardíniákról, melyek ezen a tájon 40-50 centire is megnőnek, az Amazonas környékén oly gyakori kajmánokról és különféle, groteszk és érdekes trópusi halakról.
