Hierón, avagy a zsarnokságról

Ez a kis könyv a Kr. e. V-IV. század fordulóján élt athéni Xenophónnak a türanniszról (modern, nem egészen pontos kifejezéssel: a zsarnokságról) írt rövid dialógusáról szól, amely a Hierón, avagy a zsarnokságról (Hierón é türannikosz) címet viseli. A filozófus-történetíró élénk színekkel ecseteli, hogy milyen is lehetne az élete a „jó türannosznak”, aki jó kormányzással felvirágoztatja népét és városát, aki helyesen vezeti a rábízottakat, s áldásos tevékenysége révén el nem múló hírnévre és dicsőségre tesz szert polgártársai között.
Xenophón úgy véli, még az abszolút uralkodó sem mondhat le a polgárok meggyőzéséről, mert ha megtenné, uralma nem lenne legitim. Ezzel az elképzelésével pedig igencsak közel került a modern politikai filozófia azon gondolatához, amely elutasítja a politikai autoritás feltétlenségének gondolatát, és azt hangsúlyozza, hogy csakis az önként vállalt politikai kötelezettség lehet érvényes és kötelező erejű.

Xenophón manapság is sajnos fájdalmasan aktuális írása már korábban is hozzáférhető volt magyarul, olvasható például az Osiris Kiadó Sapientia Humana sorozatában megjelent Xenophón filozófiai és egyéb írásai című kötetben. A mostani kötet mégsem hiányozhat az ókor szerelmeseinek könyvespolcáról, hiszen a könyvben maga Xenophón műve szinte csak illusztráció. A 280 oldalas könyvből Xenophón írása 30 oldalt tesz ki, a könyv igazából tanulmánykötet, Gelenczey-Miháltz Alirán munkája. A szerző remek írásokban elemzi Xenophón munkásságát, s külön érdemes a figyelemre az Epilógus, amely Leo Strauss és Alexandre Kojéve zsarnokságról folytatott vitáját mutatja be.

Gelenczey-Miháltz Alirán filozófiatörténész, fő kutatási területe a görög filozófia, elsősorban Platón és Szókratész politikai filozófiája, különös tekintettel az antik politikaelmélet modern vonatkozásaira.