Három veréb hat szemmel - 30 éve hunyt el WEÖRES SÁNDOR

Weöres Sándor életművében kiemelt szerepet kap a Három veréb hat szemmel című, első kiadásban 1977-ben (Szépirodalmi), majd bővített változatban 1982-ben (Magvető) megjelent antológia, amely a költő szavaival rokontalan könyv a világon. A középkortól a XX. század kezdetéig tesz közzé lappangó, rejtett, ismeretlen költői szépségeket, különös izgató zamatú, rendhagyó műveket, amelyekkel éppen különlegességük miatt nem tudtak mit kezdeni, évszázadokig hevertették hajdani nyomtatványokban új kiadás nélkül vagy éppen kéziratban, kiadatlanul.

Több mint negyedszázad után a Helikon Kiadó az életmű-sorozatban teszi újra közzé az eredetileg a nagyközönségnek szánt temető-feltáró antológiát, ami nemcsak rendkívül szórakoztató és tanulságos gyűjtemény, hanem sajátos vonással gazdagítja Weöres Sándorról alkotott képünket.

A két kötetet az 1982-es változat szerkesztője, Steinert Ágota gondozta. Helyet kap a műben Kovács Sándor Iván forrásjegyzéke és bevezető tanulmánya, valamint Bata Imre esszéje.

2019. január 22-én 30 éve hunyt el WEÖRES SÁNDOR költő. Egészen kis korától irodalmárnak készült, gyerekként már verselt, így aztán hamar megalkotta "életművét"; "Én már pályám bevégezém, menjetek ifjak a nyomdokomon!" - írta agg bölcsességgel tizenkétévesen. Egyszóval csodagyerek volt, tizenötévesen már Babits és Kosztolányi olvasgatta verseit, s tizennyolc évesen elérte, amit sok költő soha; verset közölt tőle a Nyugat. Amilyen korán lett felnőtt költőként, olyan későn nőtt ki a gyerekkorból mint ember - egyesek szerint soha -, alapvetően derűs természetét élete végéig megőrizte. Talán ezért is írt olyan sokat a kicsiknek, Bóbita című műve alighanem a legismertebb magyar gyermekverskötet. Az élet úgymond komoly, "felnőtt" dolgai nem nagyon érdekelték, teljesen hidegen hagyta például a politika, ezért aztán az ötvenes években formalistának bélyegezték, és nem engedték publikálni. Ekkor műfordítással kezdett foglalkozni, de azt is oly műgonddal készítette, mint gyermekverseit, bár munkáját megkönnyítette, hogy nyelvzseni volt, természetesen tudott a klasszikus és világnyelveken, de az óind szövegek tolmácsolásához szanszkritül is megtanult, a Nibelung énekek olvasásához pedig elsajátította az ófelnémetet. (Kalendárium Press)