Három ember - 150 éve született MAKSZIM GORKIJ

Részlet a regényből:
A kerzseneci erdők mélyén számos magányos sír fekszik elszórtan; óhítű öregek cosntjai porladoznak bennök; egyik ilyen öregről – Antipa volt a neve – mesélik a Kerzsenec körüli falvakban: Antipa Lunjev, szigorú jellemű, gazdag paraszt, ötven éves koráig világi bűnökben elmerülve élt, akkor azonban magábaszállt, meghasonlott önmagával és otthagyva családját, az erdőbe költözött. Ott, egy meredek szakadék szélén, szerzetesi cellát épített magának és nyolc évig élt, télen és nyáron, anélkül, hogy bárkit is beengedett volna magához: sem ismerőst, sem rokont. Emberek, akik eltévedtek az erdőben, néha rábukkantak véletlenül cellájára és látták Antipát, amint imába merülten a küszöb előtt térdelt. Külseje ijesztő volt: csonttá soványodott a böjtöléstől és az állandó imádkozástól és testét szőr borította, mint az állatét. Ha embert látott, talpraállt és némán földig hajolt előtte. Amikor megkérdezték, hogyan lehet az erdőből kijutni, kezével megmutatta az utat, anélkül, hogy egy szót is szólt volna, mégegyszer földig hajolt, aztán cellájába ment és bezárkózott. Gyakran látták ezalatt a nyolc év alatt, azonban soha senki nem hallotta hangját. Felesége és gyermekei eljöttek hozzá; elfogadta tőlük az ételt és a ruhaneműt és előttük is földig hajolt, mint minden ember előtt, azonban velük sem beszélt, mint ahogy egyetlen emberrel sem.

2018. március 28-án 150 éve született MAKSZIM GORKIJ orosz író. A Gorkij felvett neve, eredetileg Peskovnak hívták, s talán azért választotta magának a Keserű jelentésű szót, mert fiatalon bizony sok keserűség érte. Rendkívüli szegénységben nőtt fel, családjával egy kicsiny pincelakásban lakott, s hogy valami élelemhez jussanak, az iskola után csatornákban és szemétdombokon guberált. Emiatt persze sok megaláztatás érte, iskolatársai kiközösítették, még a padban sem akartak "egy csatornapiszkáló mellett ülni". Nem is végezte el iskoláit, s annak ellenére, hogy már gyerekként tüdőbaj kínozta, dolgoznia kellett. Számos mesterséget kipróbált, volt gőzhajón mosogatófiú, tanonc egy ikonfestő műhelyében, inas egy cipőüzletben, de sehol sem volt maradása. Elkeseredésében még öngyilkosságot is megkísérelt. Nem lett volna csoda, ha sok honfitársához hasonlóan ő is a vodkához menekül nyomora elől, de ő másfajta bódulatot keresett, s rákapott a könyvekre. Olvasmányélményei tették íróvá, bár amint egyik későbbi rajongója, Stefan Zweig írta: "igazi olvasókönyve az országút, igazi vezetője a belső géniusz, mert Gorkij költő volt, még mielőtt bármit olvasott volna, és művész, mielőtt a helyesírást megtanulta volna". A Zweig által is említett őstehetség süt át minden írásán, ezért lettek művei, az Éjjeli menedékhely, Az anya, vagy a Jegor Bulicsov világszerte nagyrabecsült olvasmányok. Ö pedig a világirodalom emberként is leginkább tisztelt írója. Szinte nem volt kortársa, aki ne szerette volna, egyaránt rajongással írt róla G.B. Shaw és Louis Aragon, Romain Roland és Bertolt Brecht, Ady Endre és Kosztolányi. Az általános szeretet okát talán Tolsztoj fogalmazta meg legjobban: "Ön jó ember, pedig megengedhetné magának, hogy rossz legyen". (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.