Húsz évvel ezelőtt, 1994 áprilisában és májusában alig száz nap alatt, közel egymillió embert mészároltak le Ruandában. A mai napig több a kérdés, mint a bizonyosság a történtekkel kapcsolatban. Szinte felfoghatatlan a népirtásban való tömeges részvétel, ahogyan a különös kegyetlenséggel történő végrehajtás is.
Felfoghatatlan, hogy a második világháború borzalmait követően, alig néhány évtizeddel később megtörténhet Afrikában egy újabb „holokauszt” – amelyet a nagyhatalmak ölbe tett kézzel, tétlenül néztek végig. Kockázatosnak ítélték a beavatkozást, ezzel pedig a ruandai vérengzés a nemzetközi közösség örök, lemoshatatlan szégyenfoltja marad!
Ruandában mindenkinek megvan a saját démona, borzalmas története – gyilkosnak, áldozatnak egyaránt. Mégis megbocsátottak egymásnak, az összefogásban, az újjáépítésben hisznek, együtt építik a közös jövőt.
De hogy ez milyen nehéz, azt ennek a könyvnek a szereplői saját maguk mondják el.
Hogyan lehet megbocsátani a szüleink gyilkosainak?
Hogyan képes egy nő végignézni, hogy öt gyerekét agyonlövik?
Lehet-e még ezek után igaz szívvel szeretni?
Ruandában igen! Ruandában ma már mindenki békét akar!
