„Könnyebb helyzete volt annak a bizonyos tevének, amelyiknek csak a tű fokán kellett átbújnia…” – írja Balázs Dénes expedíciójának előkészületeiről. Nem mindennapos vállalkozás volt: „saját zsebből, turistaútlevéllel és néhány szerény ajánlósorral”, s azzal az elhatározással, hogy felderítse a trópusi karsztvidék geológus-körökben sokat vitatott titkát.

Repülőgépen huszonnégy óra az út Európából Délkelet-Ázsiába. Szárazföldön és tengeren negyven nap – de olcsóbb… Azután pedig fel a hátizsákot, és indulás! Párás, fullasztó melegben, ingszaggató, tüskés őserdőben, kénes gázokat lehelő vulkáni kráterek peremén, gyalogosan – madzaggal összekötött cipőben –, rohanó hegyi folyókon át, törékeny vitorlással, rozoga bárkán a viharos tengeren, éhesen, szomjasan, kutatva a természet titkait.

És sikerült. Segítettek a tudományos intézmények, jóindulatú emberek.

A „Hajóstoppal az Indonéz szigetvilágban” az első, merész vállalkozás krónikája. A szerző azóta szerencsésen hazatért a másodikból is – átkelt a Szaharán…