„Mr. Perlman, tudom, hogy jó vagyok, különben nem pazarolta volna rám éveken keresztül az idejét. Ezzel együtt van valami, ami nagyon kínoz. Miközben félek, hogy túlértékelem magam, attól is tartok, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, ami most vár rám. Perlman egy kis ideig hallgat. Aztán rám néz, és így válaszol: Nézd, David, senki sem tudhatja, hogy csinálsz-e majd karriert, vagy sem. Én sem tudom. Rengeteg előre nem látható dolog történhet. Mindenesetre mindened megvan a karrierhez. De akármilyen fordulatot vesz is az életed, amíg élvezed, amit csinálsz, sosem tekintesz majd megkeseredetten vissza. Csináld, ami neked fontos, és csináld szenvedéllyel és szeretettel, mindegy, hogy zenekarban dolgozol, vagy szólista válik belőled. A legrosszabb az volna, ha azért csinálnád, amit csinálsz, mert másoknak akarsz tetszeni. Ezt ne csináld. Magadnak akarj tetszeni.”

Vajon hogyan lesz egy német kisvárosban élő hegedűvirtuóz kisfiúból a crossover zene nemzetközi ikonja? A David Christian Bongartz néven született David Garrett ötévesen kapta első hegedűjét, csodagyereknek tartották, apja szigorú felügyelete mellett a kor legnevesebb művészei, Zakhar Bron, Ida Haendel és Isaac Stern egyengették a pályáját, tizenévesen már olyan világsztárokkal játszott együtt, mint Claudio Abbado, Zubin Mehta vagy Yehudi Menuhin, és az egyik legnevesebb klasszikus zenei kiadónál készített lemezfelvételeket. Fényes művészpálya állt előtte, ám az ifjú tehetség más utakra vágyott: titokban jelentkezett a New York-i Juilliard Schoolra, ahol Itzhak Perlman osztályába járt, és amerikai évei alatt döntött úgy, hogy a klasszikus zene mellett kipróbálja magát a crossover műfajában is, amelynek néhány év leforgása alatt ünnepelt nemzetközi sztárja lett.
David Garrett őszintén és közvetlen stílusban mesél életének első négy évtizedéről, vele együtt járjuk végig szólókarrierjének csodálatos pillanatokkal és hullámvölgyekkel teli éveit, ahol a szerencsés véletleneknek éppolyan nagy szerep jutott, mint a zene melletti tudatos és komoly elköteleződésnek.