Íme egy portrékönyv, ahol a színésznő nem púderezi magát. Makulátlanul őszinte. Az, aki. Tudja ugyanis, hogy nem a pálya érdekes, hanem az út. Mácsai Pál
Szerencsémnek tartom, hogy évtizedek óta ismerhetlek és számíthatok rád, Anikó. Írhattam neked dalok szövegét és szerepeket. Ráadásként azt is, hogy a családi leszármazásunkban is egyezünk, mert a lánytestvérem vagy apai vonalon, bár nem épp vérségileg, csakis árvaság tekintetében, amit első nézésre láttam a szemedből, hiába voltál éppen vidám. Mindig is örülök neked, Szívem! Bereményi Géza
