Friedrich Schiller avagy a német idealizmus felfedezése - 260 éve született FRIEDRICH SCHILLER

Már a címből is sejthető, hogy Safranski ezúttal sem egyszerű életrajzot ad az olvasó kezébe, hanem kor- és eszmetörténetet is egyben, miközben hősét a német idealizmus felfedezőjének a rangjára emeli. Nagy műgonddal megrajzolt portréja Schillert a kor „totális gondolkodójának” mutatja be, aki energiáit a szellemi élet számos területén kibontakoztatta. Az irodalomban drámaíróként, lírikusként és elbeszélőként is maradandót alkotott, a filozófiában elsősorban esztétikai írásai váltak a kánon részévé. Emellett tanult orvosként a természettudományokba is belekóstolt (a test és a lélek viszonyát elemezve), illetve Jéna körülrajongott professzoraként a történettudományba is. Megtudhatjuk, hogyan formálta magát és szerepét a természettel (szűkebb értelemben a maga testi adottságaival) egész életében harcban álló, betegségével küszködő ember, akinek szabadsága ebben az értelemben a természet leküzdésében állt. Árnyalt képet kapunk a kor szellemi mozgásairól és történelmi eseményeiről, a német idealizmust világra segítő városokról és személyekről, és természetesen Goethe és Schiller kapcsolatáról. Schiller szellemi életrajza a szerző előadásában egyszersmind a német klasszikából a romantikába való átmenet életrajza is. Safranski Schiller-könyve – a szerzőtől megszokott módon – ismét részletgazdag, megbízható és kiválóan szerkesztett alkotás.

2019. november 10-én 260 éve született FRIEDRICH SCHILLER német író és költő. Fiatalon katonaorvos volt, a württembergi királyi seregben szolgált, szabadidejében pedig irodalommal foglalkozott. Amikor első darabját, a Haramiákat bemutatták Szászországban, a király maga elé rendelte, és szépen elmagyarázta neki; az ő hadseregében szolgáló katonatiszt ne írogasson mindenféle színdarabokat, mert szégyent hoz a komoly testületre. Schiller meg is ígérte a királynak, hogy nem tesz ilyet többé, ám csakhamar beleszeretett egy százados özvegy feleségébe, és szép szerelmes versekben tett tanúságot érzelmeiről. A király dühöngött, ismét raportra rendelte az ifjút, és utolsó figyelmeztetéssel engedte útjára; ha mégegyszer íráson kapja, nagy baj lesz. Schiller megijedt, készen volt már ugyanis Ármány és szerelem című drámája, mi lesz, ha ezt a király megtudja? Erre fogta magát, és átszökött a határon. Meg sem állt Weimarig, hisz szeretett volna megismerkedni a korszak elismert lángelméjével, a nála tíz évvel idősebb Goethével. Nagy nehezen sikerült is neki, s attól fogva szinte barátként élt a két német zseni. Azért csak "szinte", mert Goethe és Schiller annyira különböző jellem volt, hogy igazi barátság sosem alakulhatott ki közöttük. Amíg Goethe pedáns, finom úriember volt, addig Schiller a rendetlenség maga. Ráadásul ivott és dohányzott, a füstöt pedig Goethe ki nem állhatta. Idővel azonban megtanulták respektálni egymást, Schiller például sosem gyújtott rá Goethe jelenlétében. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.