Fouché (Zweig) - 260 éve született JOSEPH FOUCHÉ

Napóleon rendőrminisztere, Joseph Fouché a francia forradalom és császárság korában, ennek a kiemelkedő egyéniségekben, bámulatos karrierekben olyan gazdag időszaknak egyik legérdekesebb alakja. A kolostori matematikatanár szélsőséges jakobinusként szerepel a konvent idején, de később részt vesz Robespierre megbuktatásában; támogatja a direktóriumot, de azután habozás nélkül Bonaparte tábornok mellé áll, kiszolgálja mindaddig, amíg Napóleon hatalmas; amint gyöngül, Fouché, immár Otranto hercege és többszörös milliomos, habozás nélkül a Bourbonok hívéül szegődik. Ennek a meggyőződés nélküli, jellemtelen, számító embernek csupán egyetlen szenvedélye van: a hatalom. Mindent és mindekit elárul, minden irányzatot hajlandó szolgálni, csakhogy hatalmon maradhasson, részt vehessen a cselszövényekben, a diplomáciai sakkjátékban. – Zweig, a világhírű osztrák író magasrendű művészi eszközökkel, mély lélekismerettel rajzolja meg az erkölcstelenség e „zsenijét”, korának „szürke eminenciását”.

2019. május 21-én 260 éve született JOSEPH FOUCHÉ francia politikus. Szinte valamennyi mai történész véleménye szerint a világtörténelem egyik leggátlástalanabb figurája volt, aki elárult bárkit, ha az érdeke úgy kívánta. Van is ebben valami, hiszen egyaránt kiszolgálta a forradalmi kormányzatot, majd Napóleont, végül XVIII. Lajos királyt. Valamennyi rendszerben rendőrminiszter volt, s nemcsak a lakosság és beosztottjai rettegtek tőle, de még a főnökei is. A fáma szerint a diadalmas császár, Bonaparte Napóleon egyetlen embertől félt; tőle. Egyszer majdnem végzett is vele; "Maga egy áruló! A leghelyesebb volna, ha felköttetném!" - ordította neki, mire a rendőrminiszter halkan megjegyezte: "Nem osztom felséged véleményét", s a fejét persze megtarthatta. Hősünk különben nemcsak vaskezű rendőr volt, de zseniális diplomata is, sokszor úgy megkeverte a kártyákat, hogy maga is alig igazodott ki közöttük. Szinte korlátlan hatalma volt, besúgóival nemcsak Franciaországot hálózta be, de beépített emberei vették körül magát a császárt is. Hatalmát azonban sosem fordította a maga hasznára, javára írandó, hogy valamennyi cselekedetével hazája érdekeit szolgálta. Ma már alig hihető, de nem épített csodás palotákat magának, a megvesztegetési pénzeket is a rendőrség fejlesztésére fordította, ő maga visszahúzódó, szinte aszkétikus életet élt. Ez a rettegett szörnyeteg a magánéletben gyöngéd férj volt és példás családapa. Aki nem ismerte, még szerethette is. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.