Napóleon rendőrminisztere, Joseph Fouché a francia forradalom és császárság korában, ennek a kiemelkedő egyéniségekben, bámulatos karrierekben olyan gazdag időszaknak egyik legérdekesebb alakja. A kolostori matematikatanár szélsőséges jakobinusként szerepel a konvent idején, de később részt vesz Robespierre megbuktatásában; támogatja a direktóriumot, de azután habozás nélkül Bonaparte tábornok mellé áll, kiszolgálja mindaddig, amíg Napóleon hatalmas; amint gyöngül, Fouché, immár Otranto hercege és többszörös milliomos, habozás nélkül a Bourbonok hívéül szegődik. Ennek a meggyőződés nélküli, jellemtelen, számító embernek csupán egyetlen szenvedélye van: a hatalom. Mindent és mindekit elárul, minden irányzatot hajlandó szolgálni, csakhogy hatalmon maradhasson, részt vehessen a cselszövényekben, a diplomáciai sakkjátékban. – Zweig, a világhírű osztrák író magasrendű művészi eszközökkel, mély lélekismerettel rajzolja meg az erkölcstelenség e „zsenijét”, korának „szürke eminenciását”.
