Történelmi regény vagy regényes történelem? – merül föl a kérdés Strachey kötetét olvasva. Talán mindkettő egyszerre, de még inkább jelentős forráskutatásokra támaszkodó, finom lélektani megfigyelésekkel gazdagított történelmi arcképcsarnok, melynek központi figurája Erzsébet királynő és kegyence, Essex gróf.
A nőként öregedő, hiú, szerelmes és hisztérikus, uralkodóként okos és céltudatos Erzsébet és az elszegényedett, ám fényes karrierre, meggazdagodásra vágyó fiatal Essex kapcsolata a letűnt korok egyik legizgalmasabb, leghírhedtebb szerelmi története.
A szerző legnagyobb erénye, hogy emberközelbe hozza elmúlt korok szoborrá merevült történelmi személyiségeit, irodalmi dokumentumok, krónikák, levelek és memoárok alapján rekonstruálja az Erzsébet-kori királyi udvar mindennapjait a reggeli öltöztetés ceremóniájától kezdve az audienciák szikrázó szellemű párbeszédein keresztül a meghitt négyszemközti beszélgetésekig.
Történelemformáló döntéshozatalok közben, kicsinyes udvari pletykák kereszttüzében, nevetségesen hiú álmokat szövögetve láttatja hőseit: uralkodókat, kegyenceket, udvarhölgyeket, államférfiakat és filozófusokat.
