Erdélyt nem azért nevezték a kortársak Tündérországnak, mert tündérien szép, hanem politikai állhatatlansága, belvillongásai miatt. Ezek után nem csodálható, hogy Bethlen Gábornak a Báthory-rokonság három „villó tündére” ellen indított boszorkánypere feltehetően fiskális per volt, céljuk pedig a nagy fejedelem birtokszerzési vágya, szinte bizonyosan államérdekből. S a három „boszorkány”? Dengeleghyné Török Kata, Imreffiné Iffju Kata és a bűbájos (tehát boszorkányos) Báthory Anna? Valóban vétkesek lettek volna vérfertőző paráznaságban és egyéb iszonyú bűnökben? S ha igen, miként menekülhettek meg a máglyahaláltól? Nagy László könyvének egyik nagy értéke, hogy szembesíti a történelmi tényeket Móricz Zsigmond és más regényírók adataival, egyúttal pedig felvázolja, milyen lehetett a két Gábor, Bethlen és az ifjú Gábris vitéz kapcsolata „az magyar romlásnak századában”. Magyar- és Erdélyország története a háttér, amíg az előtérben egy-egy szemvillanásnyira elibénk libben a förtelmes bűnökkel vádolt három szépasszony ködalakja.
