Emlékiratok könyve - 75 éves NÁDAS PÉTER

Könyvének születéséről ezt írta a szerző: „Ezerkilencszázhetvenhárom őszén Berlinből Rostockba, majd onnan Warnemündébe utaztam. Az égvilágon semmi dolgom nem volt se itt, se ott. Nem ismertem senkit, engem sem ismert senki. A tengert akartam látni, s a kedélytelenül új szállodadoboz tizedik emeletéről néztem a tengert. és semmi más nem foglalkoztatott jobban, mint a saját életem kioltásának gondolata. Mivel azonban se magamat megölni, se meghalni nem tudtam, dolgozni kellett. A munka azt jelentette, hogy sima, biztos, nyugodt mondatokat írok félájult állapotban, olyan mondatokat, melyeknek se értelme, se józan interpunkciói nem közvetítenek semmit valóságos érzelmeimből, s így megint csak ott állt előttem a sürgető gondolat, hogy meg kell gyilkolnom magam. A szorongás csomókat, rögöket képez a torokban és a gyomorban; csomókat és rögöket köptem kijelentő módban. Egymás mellé rendelt kijelentéseim viszont olyan testet adtak a szövegnek, mely immár nem a jó tanuló automatizmusával alkalmazott központozástól nyerte el alakját és belső, gondolkodói szerkezetét, hanem a mellérendelés módjától, és ritmusától. A megtalált zene borzongatóan vad és egyáltalán nem hiteltelen képzettársításokra ragadott. Mégis, mintha csupán a hangomat tornáztattam volna, igaz, sajátos skálán. Elbeszélői modorommal kapcsolatos gondjaim életemnek ebben a szakaszában tematikus kérdésekké váltak. Rájöttem, hogy leplezetlen énemet a démonok gondosan eltakarják, s csak akkor húzzák el kezüket kicsit, ha a haláltól való félelmemben a képzeletemre bízom magam. Egy szó fogalmazódott, illetve hívódott le bennem: emlékiratok. Emlékiratokat fogok írni. Több ember időben némiképpen eltolt, párhuzamos emlékiratát. Kicsit úgy, ahogyan Plutarkhosz az életrajzokat. És ez a több ember mind én lehetnék, anélkül, hogy én lennék. Így értem el egy formához, amelybe úgy éreztem, beleférhetek. Képzeletem nekilendült. Figurák, arcok, testek, gesztusok, ruhák áradtak rám összes szavukkal és szagukkal. Végtelenül gazdag lettem, dúskáltam földi javaimban. Két év telt el a warnemündeni séta óta. Akkoriban egy lakótelepi ház nyolcadik emeletén laktunk, s velünk átellenben építeni kezdtek egy hasonló betonmonstrumot. Éjjel és nappal, vibrátorokkal, keverőkkel, dömperekkel és toronydarukkal. Gondolom, ilyen lehet a pokol zaja. Furcsa módon, mégis ebben a pokoli építkezési lármában született meg bennem az elhatározás, fölálltam, leültem az asztalomhoz. Amikor a regényemet írni kezdtem, s attól kezdve mindig, tíz éven át, arra kértem igazán a legforróbb fohásszal az Istent, hogy soha ne engedjen egyetlen mondatot se fölülről leszúrnom. Szent Györgyre kellett gondolnom, amint gyönyörű ágaskodással, fölülről a sárkányba döf. Ne így. Ezt kértem.” Tizenegy évig írta Nádas Péter ezt a regényt, mely három emlékiratból forr eggyé. Ideje a jelen, az ötvenes évek és a századforduló. A könyvben szereplő három emlékíróból kettő író. Író a mindvégig névtelen, regényén dolgozó főhős, és író a születő regény főszereplője is: német író, Thomas Thoenissen. A harmadik emlékíró „akkor jut szóhoz”, amikor a másik kettőnek „tragikus hirtelenséggel” félbe kell szakítania emlékezését. Akár a múlt század nagy regényei: lebilincselően izgalmas, forró olvasmány az Emlékiratok könyve. De a rálátás a jelené. Hőseinek a groteszkül kegyetlen történelemtől és belső világuktól meggyötört történetében századunk érzelmi-érzéki enciklopédiáját írta meg Nádas Péter. "Kellemes kötelességemnek teszek eleget, ha kijelentem, hogy nem a saját emlékirataimat írtam meg. Senkit nem szeretnék fölöslegesen megtéveszteni. Regényt írtam, több ember, időben némiképpen eltolt, párhuzamos emlékiratát beszéltem el. Mindazon valóságosnak tetsző helyszín, név, esemény és helyzet, ami a történetben előfordul, nem mondható tehát valóságosnak, hanem a regényes írói szándék és az óvatos képzelet terméke. Amennyiben valaki mégis magára ismerne, vagy – Isten ne adja! – bármilyen esemény, név, helyzet fedne egy valódit, akkor az csak a fatális véletlen műve lehet, s ebben a tekintetben – ha más tekintetben nem is – kénytelen vagyok minden felelősséget elhárítani.

2017. október 14-én 75 éves NÁDAS PÉTER író. Azon kevés kortárs magyar írók egyike, aki komoly nemzetközi tekintéllyel bír, nem túlzás - sajnos - azt állítani, hogy külföldön nagyobb megbecsülésnek örvend, mint idehaza. Határainkon kívül kapott díjait, kitüntetéseit is fel lehetne sorolni, de inkább említsük meg azt, hogy amikor annak idején az amerikai sajtó a kelet-európai országok NATO-csatlakozásának fontosságáról cikkezett, a New York Times az ő írását közölte vezető anyagaként. De legyünk igazságosak, itthon is sok elismerésben volt része - megkapta például a Kossuth-díjat -, teljesen megérdemelten. Nagyszerű könyveit most nem citáljuk ide, épp csak állapítsuk meg, hogy közülük az Emlékiratok könyve és a Párhuzamos történetek a kortárs irodalom legjobbjai közé tartozik. Egyet pedig feltétlenül külön is meg kell említeni, mert igencsak különleges élményből született. Történt pedig, hogy 1993-ban szívinfarktust kapott a nyílt utcán, kórházba vitték, ahol három és fél percig volt a klinikai halál állapotában, mígnem visszahozták az életbe. A tudósok "halál közeli élmény"-nek nevezik a tudat ezen sajátos állapotában tapasztaltakat, de egy író másként vélekedhet a dologról. Ö biztosan tudja, hogy meghalt, és bepillantást nyert abba, milyen a túlvilág. Ha ezzel egy átlagember hozakodik elő, könnyen leintik, egy tekintélyes íróval azonban ezt mégsem lehet megtenni. Åm ő így is elővigyázatosan járt el, évekig dolgozott a témán, s csak kilenc évvel az eset után adta ki élményeit, Saját halál címmel - Németországban. Azóta természetesen sokat foglalkoztatja a halál, sajátos módon egy fotósorozatot is készített róla, amikor egy éven át naponta többször is lefényképezte a kertjében álló körtefát. Megdöbbentő. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.