Emil vagy a nevelésről

Az elmélkedés s eszmélkedés e gyűjteménye, mely látszólag minden rend és összefüggés nélküli, eredetileg oly anya kedveért létesült, aki szeret gondolkodni. Eleinte csak néhány lapra terjedő emlékiratot terveztem utóbb azonban tárgyam akaratom ellenére magával ragadott, úgy hogy emlékiratom oly művé növekedett, mely ahhoz képest, a mit tartalmaz, mindenesetre nagyon terjedelmes, de tekintve a tárgyat, melyet felölel, igen is véknyacska. Sokáig haboztam (j'ai «balancé»), vájjon közzé tegyem-e vagy se, és munka közben gyakran érzém, miszerint arra, hogy valaki jó könyvet tudjon írni, néhány fűzet közrebocsátása még nem nyújt elégséges biztosítékot. Minden erőlködés mellett sem tehetvén művemet jobbnak, mint a milyen, jelen minőségében is közlendőnek véltem azt, mert én nagyon szükségesnek tartom, hogy a közönség figyelmét ez ügyre fordítsuk. És föltéve bár, hogy eszméim rosszak, de ha általuk más emberekben jókat ébresztek, már időmet nem töltém hasztalanul. Olyan férfi, ki visszavonultságában lapjait világgá bocsátja, a nélkül, hogy dicsőítői («prőneurs») vagy hatalmas pártolói volnának, sőt a nélkül, hogy tudná, miképen vélekednek azokról, annak nem kell attól tartania, hogy tévedéseit minden előleges vizsgálat nélkül is elfogadják.