Isten nevében, - ez volt a kék füzet első oldalának közepén. Alatta a dátum: 1935, azután sorok jöttek még, amelyeket áthúztak, átírtak és megint áthúztak, a végén nem maradt belőlük más, mint sötétkék sűrű rácsozat, amely hullámzón átütött a papír másik oldalára. A rácsozat mögött szavak vergődhettek valaha, gondolat, amelynek jelképét átszúrta a toll, szégyellte és megbánta az öntudat. Nem lehetett tudni, hogy pacni volt-e, vagy titok. Minden ember így kezdődik, amikor megismerkedünk vele és így végződik, amikor eltűnik az életünkből. - Ezek versek, - mondta egy rekedt kis hang, szerényen.
