Életem Picassóval - 45 éve hunyt el PABLO PICASSO

A negyvenes-ötvenes évek Picasso-műveiben újra meg újra felbukkan egy rokonszenves fiatal női arc: Francoise Gilot-é, aki közel tíz éven át volt Picasso élettársa; két gyermekük is született. Évekkel szétválásuk után Carlton Lake-kel, a neves amerikai művészeti íróval közösen megírta visszaemlékezéseit a Picassóval eltöltött esztendőkről.

A mű mégsem igazi memoár, hanem mindvégig lebilincselő, izgalmas életrajzi regény, amely több nyelven is bestseller lett. Az a Picasso, akit itt megismerünk: a férfi, a férj és apa, a művész, aki asszonyának elmondja forradalmi, meghökkentően eredeti vélekedését az életről és a művészetről. Az érett Picassót bemutató ábrázolások közül egyetlen arckép sem olyan találó, hiteles és megragadó, mint ez, amelyet egy asszony szeme s szíve rögzített.

Picasso mellett felvonulnak a könyvben a művészbarátok, és sokan a Riviéra hírességei közül is. A közvetlen hangú, friss, szórakoztató részletekben bővelkedő emlékek nyomán úgy érezhetjük, közeli ismerősünkké válik Matisse, Éluard, Aragon, Gertrude Stein, Chaplin, Gide, Cocteau, Miró és a negyvenes, ötvenes évek izgalmas és ellentmondásos világa.

2018. április 8-án 45 éve hunyt el PABLO PICASSO spanyol festő. A XX. század egyik legnagyobb festőjének életművét a művészettörténészek korszakokra osztják, pályája kezdetét "kék korszak"-nak, 1905-től datált képeit pedig "rózsaszín korszak"-nak nevezik, de volt "néger periódus"-a is. Ez utóbbi dolognál érdemes megállni, mert némely rosszmájú, bár hozzáértő megjegyzés szerint "néger korszaka" egy barcelonai nyilvánosházban tett látogatás messzeható élményeiből táplálkozott, így az analitikus kubizmus voltaképpen egy közelebbről nem ismert könnyűvérű leányzó karjaiban született. Ez annál is inkább hihető, mert Picasso meglehetős érdeklődést mutatott a női nem iránt, s idős korában is szívesen hódolt a szerelmi művészeteknek. Mindenesetre a néger korszak inspirációi izgalmasabbak és kellemesebbek voltak a korábbiaknál, "kék korszakát" például jórészt szegénysége motiválta, egy beszámoló szerint: képeit "a feje fölött himbálózó kis petróleumlámpa fényénél készítette, míg ő maga, vásznára hajolva, a padlón dolgozott. Első párizsi éveiben előfordult, hogy még petróleumra sem volt pénze, s ilyenkor bal kezében gyertyát tartott, míg a jobbal festett." De a legnagyobb nyomorban sem hagyta el önbizalma és extravagáns humora, nyomorúságos kis szobájában egy asztalfiókban szelidített egeret tartott, gyöngéden gondozta és mindenkinek mutogatta. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.