Egyedül vagyunk - 160 éve hunyt el SZÉCHENYI ISTVÁN

A két világháború közötti korszak méltán népszerű prózaírója, Surányi Miklós máig változatlan frissességű főművét Széchenyi Istvánról írta. Az Egyedül vagyunk „a legnagyobb magyar” életének lélektanilag és történelmileg egyaránt nagy távlatú regénye, melyet sokelemű életanyag, kivételes korismeret és művészi érvényű megformálás tesz izgalmassá és időtállóvá.

Surányi Miklós nem folyamodott fölöslegesen a fikcióhoz, jól tudta, hogy Széchenyi életének igaz története a képzelet által felülmúlhatatlanul regényszerű, s a valóság iránti hűséget íróilag is a legcélravezetőbbnek látta. Így lett az Egyedül vagyunk – jórészt a Széchenyi-napló és a számbavehető dokumentumok anyagából – hatalmas ívű és lényegében pontos pályakép, s így lett külső és belső eseményekben gazdag tényregény – ellenállhatatlanul vonzó hitelességgel és sokszínűséggel. Az életet romantikus teljességvágyban és intenzitásban élő, húsvér figurával; a szerelmi kalandok, az érzéki föllobbanások és a tartós nagy szerelmek történetével; a vitalitás táguló köreivel; a föladat- és útkeresés, majd a tettvágy és cselekvés örömeivel és konfliktusaival; a bűntudat, az önvád és meghasonlás drámáival.

Az a mód, ahogy Surányi Miklós bemutatja, hogy az életet könnyelműen élvező, kalandokból kalandba sodródó, jórészt külföldön élő huszár kapitányból – Stefferlből – hogyan lesz a legnagyobb magyar, hogyan lesz nagy sorsú, történelemformáló s népe jövőjéért az összeroppanásig szorongó államférfi, s hogyan válik emberileg is egyre megrendítőbben magányossá, az Egyedül vagyunk-ot a leghitelesebb és a legolvasmányosabb történelmi regényeink közé emeli.

2020. április 8-án 160 éve hunyt el SZÉCHENYI ISTVÁN államférfi

Múlhatatlan érdemeit felsorolni is lehetetlenség, hiszen amellett, hogy politikai tevékenysége alapvetően befolyásolta a magyar történelem menetét, a közélet szinte minden területén sokat köszönhet neki a nemzet. Tudnivaló, hogy alapította a Magyar Tudományos Akadémiát, és az ő Hitel című munkája lett a reformmozgalom programja. De neki köszönhetjük a Lánchidat, a dunai, illetve a balatoni gőzhajózást, sőt még a lóversenyzést is.

A legnagyobb magyar életéről és működéséről könyvtárnyit írtak már a kortársak és a kései méltatók, magáról Széchenyiről viszonylag kevesebb szó esik. Érdekes, hogy kortársai sem igen tudták eldönteni, hogyan is nézett ki valójában. Kemény Zsigmond például így próbálja leírni: "Széchenyi erős, de nem atlétikai, magas, de nem túlemelt alakú férfiú volt, a legarányosabb növéssel, hajlékony tagokkal, jól formált mellel, izmos, edzett karral és középnagyságú napsütött kezekkel. Pofája miatt, mely széles s eléggé telt vala, inkább látszék testesnek, mint szikárnak; bár valósággal, ha nem is sovány, de kövérségre legkevésbé hajló volt." Keveset aludt, sokakat megdöbbentett például azzal a szokásával, hogy tíz óra előtt már felkelt.

Fáradhatatlan igyekezete a nemzet felemelkedéséért nagy tekintélyt szerzett neki, ezért is szemlélték kortársai különösen tragikusan elmeállapotának szomorú romlását. Mivel jó felépítésű, erős, izmos férfi volt, betegségét sokan inkább az ország sanyarú sorsával magyarázták. Wesselényi például úgy vélte, hogy a hon miatti búsongás törte meg a nagy hazafi szívét, de hasonló véleményen volt Falk Miksa is, aki szerint "a szakadatlan szellemi munka, a hazafias buzgalom..., s a haza sorsa fölötti súlyos aggodalom" okozta a bajt. Akárhogyan is, a tény az, hogy "a legnagyobb magyar" 1848. szeptember 4-én - mai kifejezéssel élve - idegösszeroppanást kapott, és élete utolsó éveit a döblingi elmegyógyintézetben élte le.

A nemzet csak nehezen emésztette meg nagy fiának betegségét, Döbling szinte búcsújáró hely, amolyan politikai szalon lett, nem csoda, hogy az osztrák titkosrendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta. Még betegen is rettegtek tőle, egy házkutatás során aztán olyan írásokat találtak nála, amelyek alapján perbe foghatták volna. A rendőrminiszter meg is írta neki, mi vár rá, mire Széchenyi húsvét éjszakáján főbelőtte magát. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.