Az Egy hegy megy eredetileg 2006-ban jelent meg, és a szerző 2000-es évek első éveiben írt rövidprózáit tartalmazza. A kötet írásai, akárcsak a szintetizáló nagy mű, a Halászóember epikus versei, ezúttal is főképp Szajlát, a szülőfalut és környékét járják körül. Oravecz visszaidézi a régi életvilágot, és rezignált realizmussal írja le az új állapotokat. Akad köztük napló, töprengés, portré és visszaemlékezés is.
Budapestről indulunk; Oravecz ekkoriban dönt úgy, hogy hazatér egykori otthonába, így olvashatunk a visszatérésről, a házépítésről, a falu egykori lakóiról ugyanúgy, mint a szerzőnek oly fontos kutyákról, amerikai emlékekről és a 9/11-ről, a mezőgazdaság tönkremeneteléről és tönkretételéről, és – a cím szellemében – a föld, az anyaföld állandóságáról és mégis mozgásáról. Vagy épp elhordásáról.
Oravecz Imre életművében az epika nem a vers ellentéte, sokkal inkább annak meghosszabbítása, átszerkesztése, így lesz az Egy hegy megy megrendítően személyes, végeredményben lírai olvasmány, 2025-ben némi történeti oxidációval.
