Amikor George Clemenceau-t megkérdezte személyi titkára, tulajdonképpen mennyit is értett meg Dreyfus az egész Ügyből (mert a Dreyfus – ügyet idővel nagybetűvel írták), a „Tigris” így felelt:

– Semmit. Ő az egyetlen, aki az égvilágon semmit sem értett meg. Mérhetetlenül alatta áll a Dreyfus-ügy színvonalának.

Léon Blum, sok év múltán majd a Népfront – kormány miniszterelnöke, ugyanígy látta a kapitányt:

– Ha Dreyfus nem Dreyfus, még csak Dreyfus híve sem lett volna. Főhősünk tehát nem is szimpatikus, hacsak abban a tekintetben nem, hogy az Ördögsziget kunyhóbörtönében, ágyához láncolva is megőrizte lelkierejét. Maga sem tekintette hősnek magát.

– Egyszerű tüzértiszt voltam – mondta életet alkonyán –, akinek tragikus tévedés folytán derékba törték a karrierjét. Dreyfus, az igazság zászlója, nem én voltam. Ezt az alakot önök teremtették.

Az aranykornak tartott századforduló ismeretlen arcát nyújtja felénk: maroknyi bátor férfi áll szemben kémekkel, kalandorokkal, okirathamisítókkal és megtévesztett lumpentömegekkel. A századforduló Párizsában, ahol halálos veszélyt vállal az, aki az elvont igazságért küzd az Intézmények és a Közvélemény roppant ereje ellen.