Vidám, nagyhangú poéták, hetvenkedő kadétok falatoznak a derék Ragueneau cukrászdájában. Egyszer csak csúnya, nagyorrú lovag vonja magára a figyelmet. Cyrano ez, a félelmetes párbajhős.

Féktelen, vidám és bátor legény, hűséges jó barát is, de jelenlétében orrot, náthát és effélét említeni tilos. Mert nagy orrát finom szellemességgel maga gúnyolja ugyan, de mástól nem tűri el a célzást.

Vajon miért ilyen érzékeny Cyrano? Miért bántja ezt a sziporkázóan szellemes, szó- és kardpárbajban egyaránt kiváló rettenthetetlen daliát, hogy nagy az orra? Mert szerelmes. De a szép Roxane-nak nem elég a ragyogó szellem, szíve választottjában inkább a csinos külsőt értékelné.

Rostand örökifjú, romantikus drámája azt tárja elénk, hogyan fizet a két fiatal élete boldogságával ezért a tévhitért.