Beszélgetünk az öltözőben.
Sámuel egyszer csak éktelenül elkezd ugatni. Rászólunk. Kis szünetet tart, aztán egy mély levegő, és ugat tovább, úgy, hogy nem értjük egymás szavát. Nórika végül megelégeli:
– Samu, ne ugass! Ne ugass! Ez színház, itt nem szabad ugatni! Röhögni- azt lehet!
És hirtelen csend lesz. Samu nem ugat. Vigyorog. De tényleg.
