Ezen kötetben első alkalommal tarthatja kezében az olvasó Marcus Tullius Cicero, az ókor – és talán nem túlzás ezt állítani: a világtörténelem – legnagyobb szónokának összes perbeszédeit magyar nyelven!

Quintilianus így ír Ciceróról: „…a gondviselés ajándékaként született, hogy benne az ékesszólás minden hatalma kifejeződhessék. … Azt hihetnők, hogy még azt is könnyedén éri el, amit úgy csikar ki, s amikor hatalmas erejével a bírót annak álláspontjával ellenkező irányba ragadja, mégis úgy tűnik, mintha nem ő sodorta volna magával, hanem az követte volna önként. … Ezért hát nem méltatlanul mondták róla kortársai, hogy uralkodott a törvényszékeken, az utókor szemében pedig elérte, hogy Cicero már ne egy embernek, hanem magának az ékesszólásnak a nevét jelentse."

E hang elragadtatott ugyan, ám korántsem túlzó: Cicero munkássága valóban a római prózairodalom csúcsa, s egy olyan korban szikrázott fel, amely – akárcsak Pericles Athénja – előtte és utána nem látott szellemi gazdagságot, alkotó intellektuális és művészi energiakoncentrációt termelt ki magából a köztársaság utolsó évtizedének fegyverzajában és vérzivatarában. Az, hogy Cicero e korszak legzseniálisabb és az őt követő két évezredre a legpregnánsabb hatást gyakorló szelleme volt, vitán felül áll – mint ahogy az is, hogy politikai és elméleti-bölcseleti munkásságának egzisztenciális alapjait s az őt övező és éltető népszerűségét pályája kezdetén elsősorban perbeszédeivel teremtette meg. Perbeszédei tehát munkásságának legalább oly integráns részét képezik, mint politikai oratiói – noha a politikai elemek és motivációk nehezen alábecsülhető helyet foglalnak el az egyes perbeszédekben - elméleti művei, illetve az őt mint embert a maga valóságában számunkra megmutató levelei.