Ez a regényes életrajz Thomas Cranmerről szól, VIII. Henrik korának kimagasló személyiségéről, az angol reformáció egyik vezetőjéről, aki az angol liturgia megteremtésében kiváló költőnek is bizonyult, s akit VIII. Henrik leánya, Mária királynő (Véres Mária), ellenreformációs rémuralma alatt máglyán elégettetett. Az író első személyben, fiktív emlékezésként mondatja el hősével a történetet, amelyben a hős sorsával egyenértékűen fontos az is, amit Cranmer lát és leír: elsősorban VIII. Henriknek és számos feleségének alakja, viszonylataik, sorsuk. Cranmer bölcs és szelíd alakja körül hatalmas reneszánszkori botránykrónika és pletykazuhatag gomolyog, színes, szórakoztató, okos előadásban.
