2019. október 13-án avatták szentté a 19. század egyik legnagyobb vallásos gondolkodóját, John Henry Newmant. Az ész és hit harmóniájának eleven képviselője volt egy olyan korban, amikor ezek ellenmondása szinte dogmája volt a közvéleménynek. Művei az angol irodalom remekművei közé tartoznak, irodalmi munkássága rendkívül nagyméretű.

1851-ben jelent meg Callista című regénye, amely a 3. századba kalauzolja az olvasót. Az észak-afrikai Sicca Veneria a Római Birodalom tipikus kisvárosa, ahol a fel-fellángoló keresztényüldözések ellenére Krisztus követőinek száma egyre gyarapszik, s már a puszta létük is fenyegetést jelent az érzéki örömöket hajszoló, laza erkölcsű császárkori birodalomra. A regény főszereplője Callista, a fiatal, gyönyörű és tehetséges görög leány, aki néhány évvel korábban érkezett a városba. Pogány istenszobrokat farag egy kereskedő számára, de elégedetlen a nyugodt, kiegyensúlyozottnak tűnő életével.

A másik főszereplő Agellius, akinek szívében szerelem ébred Callista iránt. Már korábban megkeresztelkedett, de testvére, nagybátyja és boszorkánynak tartott mostohaanyja, akik a hajdani pogány isteneket tisztelik, mindenáron távol akarják őt tartani Krisztus követőitől. Ez feloldhatatlan konfliktust okoz Agellius lelkében, ám amikor találkozik a kor híres püspökével, a carthagói Cypriánussal, megerősödik a hite. Időközben azonban sáskajárás pusztít a birodalomban, és a szörnyű csapás miatt az emberek haragja a keresztények ellen fordul. Amint már korábban oly sokszor, ismét kitör az üldözés, a regény hőseinek pedig drámai döntést kell hozniuk: áldozatot mutassanak be a pogány isteneknek, vagy hűségesek maradjanak Krisztushoz?