Városok, tájak, emberek: Prága, Párizs, Belgrád és elsősorban Szarajevó. Mahalák, múzeumok, könyvtárak, kávéházak, derviskolostorok, dzsámik, hidak és szokakok. A Bijela Tabija és a Žuta Tabija. Napos és Dohos oldal. Utazás busszal, gyalog, repülővel.
A szerző idősíkokon és tereken át utazik. Írásai a szépirodalom, az esszé, a jegyzet és az önéletrajz mezsgyéjén mozognak, s alkalmanként régi útirajzszerzőket is megidéznek.
A szövegeket átszövi a különböző, főként szláv nyelvű szavak megfeleltethetőségéből és félreérthetőségéből fakadó nyelvi humor. Az írások egy részét az útitárs, Jé figurája kapcsolja össze. Ám végül nem marad belőle más, mint a hiány ismételt megtapasztalása. Ahogyan a belgrádi Tito-mauzóleum melletti tárlat ex-Ju kirakósánál, úgy Szarajevó látképén is minden a „csipkés szélű hiányba” vész.
Száz Pál hatalmas kultúrtörténeti tudásanyagot mozgat, ám mégis idegenként néz le a városra – „erre a kiszolgáltatott áldozatra”. Utazásai során a tanúságtétel, a látás-tudósítás olykor küzdelmes, néha fájdalmas kötelessége is megmutatkozik. Így válik a politikai rendszerek működésének, a zsarnokság következményeinek és a mértéktelen pusztításnak a tanújává. De vajon tudhatunk-e igazán bármit is valamiről, ami nem mi vagyunk? És hogyan vetíthető egymásra a múlt borzalmának valósága és a távoli jelen?
A könyvet a szerző színes fotói illusztrálják.
